építésznotesz

A karácsonyhoz -lagalábbis az északi féltekén, - hozzátartozik a téli hangulat, a hóesés, a talpunk alatt csikorgó hó, a havas háztetők, jégcsapok. Az épületek előtti havas, jeges járdák takarítása az épület kezelőjének, tulajdonosának a feladata. A médiában egyre gyakrabban hangzik el, hogy a takarítás hiánya miatt bekövetkező balesetekért az adott épület kezelője (üzemeltetője, tulajdonosa) is felelős. Ugyanakkor sokan elfelejtkeznek a tetőről, pedig a tetőről lecsúszó hó, vagy a lezuhanó jégcsap által okozott balesetért, kárért, sérülésért ugyancsak az épület kezelője tehető felelőssé. Az OTÉK, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló  253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet is előírja, hogy a 25-75° közötti tetőt hófogósorral kell ellátni, ha az eresz élvonala közlekedésre szolgáló területtel határos. Bár a rendelet nem számol azzal, hogy üvegtető esetén ennél kisebb lejtés esetén is le tud csúszni a hó, a tervezőnek gondolnia kell erre is, de ha nem gondolt, akkor az üzemeltető feladata gondoskodni arról, hogy a lecsúszó hó ne okozhasson balesetet.

A mellékelt képek egy bevásárlóközpont kirakatsorát mutatják. Az első képen jól látható, hogy a hópaplan pont annyit csúszott el a homlokzattól, amennyit lelóg. Talán a tervező sem gondolt arra, hogy a kirakatok üvege előtt felmelegedő levegő, vagy a bejáratokon át kiáramló meleg felszáll, megreked az üvegtető alatt, és éppenhogy fagypont alatti léghőmérséklet esetén, ez a néhány Celsius fokos hőmérséklet-különbség elég ahhoz, hogy az üvegtetőn megülő hó alja megolvadjon, és az így keletkező vízfilmen a hópaplan csüszni kezdjen lefelé. A tervezőtől - gondolom,- egy elegáns, hangulatos előtetőt kértek. A tervező feladata, hogy az általa tervezett épület kialakítása, stílusa, hangulata megfeleljen az épület funkciójának. Az üvegből készült előtető elegáns, eresz nélkül olcsóbb is, télen pedig biztosítja a karácsonyi hangulatot... A tervező teljesített feladatát, és betartotta az előírásokat is. Kérdés, hogy felelős-e azárt, ha valaki megsérül a lezuhanó hótól. Vagy csak az üzemeltetőt terheli felelősség?

A Szondi utca és az Eötvös utca sarkán láttam ezt az energiaitalos dobozokból készített építőipari dekorációt, ami a szabadon maradt, kilógó betonvasakat védi, de egyben az illetéktelenül bejutó, sötétben bóklászó emberek lábát is óvja attól, hogy a betonvasak felsértsék. Olyan, mintha valaki virágoskertté akarta volna varázsolni az építési területet. Vagy ezzel elriasztani az idővel maguktól is megjelenő igazi növényeket? Ha csak el nem hervadnak addig a fémvirágok kontaktkorróziótól... Mindenesetre volt szabad energiája az építőknek, ha máshonnan nem, az energiaitalokból biztosan.

Sokszor kérdezik meg tőlem, hogy miért nedves a fal az ablaktok mellett, vagy azt, hogy miért "csurog a víz" az ablakból. Az ilyen ablakokról készült hőkamerás felvételeken jól látszik az ablaktok külső oldalán végigfutó, hőhidat mutató színeltérés. A minap sikerült lencsevégre kapnom egy helytelen ablakbeépítést, amin jól látszik az a hiba, ami a fenti jelenségekhez vezet.

Az ablaktok és a falazat közötti rést nem poliuretán habbal tömítették ki, hanem - legalábbis egy részen - normál habarcsot alkalmaztak. Ez azt jelenti, hogy a tok külső oldalán, a tok vastagságával megegyező, kb. 6 cm vastagságban, az ablakot egy olyan szerkezet veszi körül, ami hő- és páratechnikai szempontból, némi közelítéssel egy 6 cm vastag betonfalnak felel meg. Ez a kialakítás egy erősen hőhidas szerkezetet eredményez, ami mellett - az ablakszerkezet és a megkötött habarcs eltérő hőmozgása miatt - rés keletkezik. A résen keresztül, főleg a takaró szerkezetek nem megfelelően kialakított légzárása miatt, légmozgás indul meg. A kifelé haladó levegő által szállított pára a hidegre érve lecsapódik, felgyűlik a szerkezetben, és átnedvesíti a falazatot, és az ablaktokot is, amennyiben az fából készült, mint jelen esetben is. A légrés a tok külső és belső oldali tömítésével (pl. takaróléc alá szorított tömítőmasszával) javítható lenne valamennyire, de ez a megoldás a szerkezet hőhidasságát nem szünteti meg.

Itt még időben voltunk: Műszaki ellenőrzéskor megkértem a kivitelezőt, hogy - mivel az ablakot a rögztőcsavarok megfelelően tartják, - szedje ki az ablaktok rögzítésére használt habarcsot, és az ablaktok körüli rést töltse ki poliuretán habbal (röviden PUR-hab). Kívülről a PUR habot az utólagos falszigetelés kávára befordított eleme határolja, belülről pedig rugalmas tömítőmasszával kell lezárni. A szakszerűen elhelyezett tömítőmassza, a kapcsolódó szerkezetek helyes kialakítása esetén, a belső oldali párazárást is biztosítani tudja.

Gyakran előfordul, hogy anyagi okok miatt nincs lehetőség egy épület teljes felújítására. Ilyenkor érdemes átgondolni, hogy vannak-e olyan kapcsolódási pontok az aktuálisan felújításra kerülő épületrész és a későbbiekben felújítandó szerkezetek között, ahol némi előrelátással, de lényegében többletköltség nélkül úgy készíthető elő a későbbi felújítás, hogy annak csatlakozásai, és a kapcsolódó szerkezetek átalakítása ne kerüljön pénzbe.

Ilyen eset például, amikor egy lapostetőt újítanak fel, de tudják, hogy nemsokára aktuális lesz az épület homlokzatának utólagos szigetelése is. Ha ilyenkor a lapostető peremén, vagy az attikán végigfutó fémlemez szegélyt a szokásos módon, néhány cm kilógással készítik el, akkor az utólagos hőszigetelés elhelyezésekor ezt vissza kell bontani, és egy nagyobb, a hőszigetelés vastagságát lefedő szegélyezést elhelyezni, vagy a meglévő fémszegély alá egy második, szélesebb kilógásút kell elhelyezni. Ha azonban a tetőszegély felújításakor már eleve szélesebb, nagyobb kilógású fémlemezt helyeznek el, akkor az utólagos hőszigetelés elhelyezésekor ehhez a szerkezethez nem kell hozzányúlni.

Ugyancsak a homlokzat utólagos hőszigetelésével kapcsolatos a következő példa. Egy társasház felújítása során a tető és az esővíz-elvezetés felújítása mellett a homlokzat egy része utólagos hőszigetelést kapott. Amikor a bádogosok azon a homlokzatrészen kezdtek hozzá a lefolyócsatorna elhelyezéssel, ahol utólagos hőszigetelés most nem készült, észrevettem, hogy a csatornatartó gyűrűt olyan rövid beverőtüskére helyezik el, hogy jövőre, amikorra az utólagos hőszigetelés elkészítését tervezik, el kell majd bontani, és hosszabb szegekkel, vagy dübeles csavarokkal átépíteni. Ezért -mint a kivitelezés műszaki ellenőre, - javasoltam, hogy a csatornát már most olyan hosszú távtartókra helyezzék el, hogy a tervezett hőszigetelés mögötte bizonsággal elférjen.

Az eresznél kicsit furcsán néz ki, hogy miért van távol a faltól a lefolyó.	Lent is szokatlan a csatornába elhelyezett kettős könyök.	Az utólagos hőszigetelés elkészülte után azonban minden értelmet nyer.

Valahogy mindig ugyanúgy kezdődik: A tervező nem határozza meg pontosan, hogy milyen vízszigetelésre van szükség. Az építtető szeretné minél kedvezőbb áron megépíteni a házát. A kivitelező szeretne kedvezőbb ajánlati árat adni, vagy ha mástól nem kérnek ajánlatot, akkor minél többet keresni az anyagon. (Tisztelet a Kivételnek!)

A folytatás: Nem kérnek kiviteli tervet, ezért kivitelező maga választja ki, hogy melyik szigetelőanyag az, amelyik -szerinte- még pont megfelelő, de emellett a lehető legolcsóbb és meggyőzi az építtetőt, hogy amit ajánl, az jó lesz. Az építtető örül, hogy milyen olcsó lesz a szigetelés, és rábólint az ajánlatra, és még csak arra sem kéri meg a tervezőt, hogy nézze meg, hogy megfelelő anyagok szerepelnek-e az ajánlatban.

A befejezés (?): Elkészül a ház, beköltözik az építtető, immáron mint boldog tulajdonos és örül az új otthonnak. Aztán néhány hónap elteltével észreveszi, hogy nedvesek a földszinti falak, vagy a pince falai, vagy ázik a tető. Ekkor a felhívja a kivitelezőt és jelzik neki a hibát. Ha nem sikerül kijavíttatni a hibát, akkor hívják a tervezőt, vagy más építészt, és segítséget kérnek.

Ekkor azonban már késő. A vízszigetelés, aminek költsége az épület összköltségének körülbelül 3%-át tette ki, javításra szorul. A javítás költsége gyakran mégegyszer annyiba kerül, esetenként még többe is, részben az utólagos szigetelési technológiák magasabb ára, részben pedig a szükséges kiegészítő munkák miatt (földmunka, bontások stb.) Ráadásul nem minden szerkezet szigetelhető le utólagosan úgy, hogy az teljes értékű legyen, olyan, mint ami eredetileg volt tervezve. Ezért előfordulhat, hogy ez a befejezés sem végleges, további javítgatásokra van szükség...

Hogyan lehet megelőzni, hogy már az építés alatt elrontsák azt, ami soha többet nem lesz kibontható, cserélhető?

1. Kiviteli tervet kell készíttetni! Ez olcsóbb, mint a szigetelést utólag javítgatni.
2. Át kell nézetni a kivitelezésre beérkezett ajánlatok tartalmát szakemberrel.
3. Műszaki ellenőrt kell alkalmazni, abban az esetben is, ha egyébként ez nem kötelező.