építésznotesz

Gondolataim felvezetéseként három szituációt mutatok be:

1.) Ha a kivitelezéskor valami nem a tervek szerint kezd épülni, például az alaptestek kitűzése során elmérnek egy méretet, akkor a műszaki ellenőr -amennyiben a munkáját megfelelően végzi,- ezt észreveszi és jelzi, hogy ha a hibát nem korrigálják, akkor az problémát fog okozni.

2.) Ha egy burkolatkiosztási terv alapján készül egy burkolat, és a burkoló a kiosztást a tervektől eltérően rajzolja fel, vagy az első sorokat nem a terv szerint kezdi el rakni, és a műszaki ellenőr észreveszi, hogy pl. a rossz kiosztás miatt nem lesz elég burkolólap, vagy nem fog illeszkedni a beépített berendezési tárgyakhoz, ezt jelzi az építtetőnek.

3.) Ha egy utólagos szigetelésnél, vagy egy teraszfelújításnál a műszaki ellenőr észreveszi, hogy a beépítésre kerülő anyagok nem megfelelő rétegrendben, hibás szerkezeti kialakítással, vagy éppen nem az alkalmazástechnikai előírások szerint kerülnek beépítésre, akkor, ha van műszaki ellenőr, és ezt észreveszi, akkor jelzi a megbízójának.

Mi a különbség a fenti három példában? Az, hogy az első két esetben az építési munkák a tulajdonos által megismert és jóváhagyott TERVEK ALAPJÁN készülnek, míg a harmadik esetben -ha van is írásba foglalt és elfogadott ajánlat és a jótállást is szabályozó szerződés,- legfeljebb az elvégzendő munkafolyamatok vannak rögzítve.

Mi történik tehát, amikor a műszaki ellenőr jelzi a problémát? Az első két esetben a kivitelezőnek javítania kell, amit elrontott, ha valami oknál fogva ez már nem lehetséges, akkor ennek egyéb következményeit viselnie. (Pl. bontás többletköltsége, kapcsolódó szerkezetek utólagos illesztése, határidő módosulásának szerződésben rögzített vonzatai stb.)

A harmadik esetben azonban nincsenek tervek, nincs viszonyítási alapja az építtetőnek. Kihez fordulhatna máshoz, mint a műszaki ellenőrhöz, és a kivitelezőhöz. Míg azonban a tervek nem vitatkoznak, a kivitelező meg akarja védeni a munkáját. Ez lehet jogos és szakszerű is, mert nem zárható ki, hogy az alkamazott technológiának olyan vonatkozásait, tapasztalatait is ismeri, amit a műszaki ellenőr nem. (Nem szerencsés szituáció, de előfordulhat.) Mi ennek a következménye?

a) A műszaki ellenőr elkezd tervezni, és annak a kivitelezését ellenőrzi, amit tervezett. Ez a nem betervezett munka késlelteti a munkát, és sok esetben az építtető a tervezést ki sem akarja fizetni, mert úgy gondolja, hogy ez is a műszaki ellenőri munka része. Ha a műszaki ellenőr ebbe belemegy, és igazát az építtető is elfogadja, akkor változik a tervezett munka tartalma (és ára is), ami vitás helyzethez vezet az építtető és a kivitelező között, mivel borul az eredeti megállapodás és határidő, továbbá a kivitelezőt "rákényszeríti" egy olyan technológiára, amit nem ismer. Ha a műszaki ellenőr hibázik valamiben, kontroll hiányában elkészül a szerkezet és meghibásodás esetén felelőssé válik.

b)  A műszaki ellenőr belemegy abba, hogy a kivitelező elérje az építtetőnél, hogy úgy csinálja a munkát (az ajánlatban foglaltak alapján), ahogy azt ő jónak látja, mondván, hogy "tudja mit csinál, és különben is, a garanciális felelősség az övé". Ez esetben a műszaki ellenőr olyan munkafolyamat ellenőrzésébe és elfogadásába kényszerül, amivel nem ért egyet. Ezáltal hitelét veszti, emiatt meg is szakadhat a megbízása. De azzal, hogy a műszaki ellenőr kilép az építési, felújítási folyamatból, nagyobb lesz annak a kockázata, hogy ha a kivitelező valamit hibázik, az nem derül ki, vagy csak későn. Ez is az eredeti megállapodás körülményeinek megváltozásához vezet, és itt is vitás helyzet áll elő.

Vannak olyan kivitelezési munkák, amiknek kivitelezésének az érvényes jogszabályok alapján nem feltétele, hogy legyen épíési engedély, vagy legyenek tervek. Emiatt jogszerűen is vannak olyan kivitelezések, amik tervek nélkül készülnek.

Kérdésem, hogy a fentiek alapján szabad-e egy látszólag akár kicsinek tűnő munkának is úgy nekifogni, hogy a munkák megkezdése előtt ne legyenek rögzítve a rétegrendek, és ne legyenek meghatározva a csomópontok, szerkezeti kialakítások, a méretekkel, mennyiségekkel és az alkalmazandó anyagok típusával együtt?

(Amiket itt, az előző bekezdésben felsoroltam, azok a tervezési munka eredményeként létrejövő TERVEK részét képezik... :-)

Gyakran előfordul (főleg régi épületek esetében), hogy az épület, vagy épületszerkezetek felújítása csak kompromisszumokkal oldható meg, azaz nincs tökéletes megoldás, vagy éppen két rossz közül kell a kevésbé rosszat választani. Erre is példa az alábbi képen bemutatott épület, aminek csapadékvíz elvezetése állandó problémát okozott.

Nagyobb esők idején ugyanis, a meredekebb tetősíkból kiálló részeket lefedő, majdnem lapos tetőről levezett csapadékvíz olyan sebességgel zúdult a vízszintesen futó ereszcsatornábam hogy túlbukott rajta, és ömlött tovább egyenesen az udvarra. Mivel ezeken a pontokon télen fokozott jégcsapképződés volt, és a lent álló autók tulajdonosait is zavarta a lezúduló víz, a közös képviselő döntést hozott a probléma megoldása érdekében. A műszaki megoldás kialakításában segítségére volt a megbízott kivitelező is. Az együttműködés eredményeként megszületett a megoldás, amit a szemközti épületszárnyon valósítottak meg először:

Mint a képen is látható, a régi csatornákat eltávolíották, és a tetők 45 fokos csatornaszakaszáról indítva rávezettek a tetőre. Egyes helyeken sikerült a palára vezetni a vizet, de máshol pont úgy köpi ki a vizet a csatorna vége, hogy nagy vízmennyiség esetén, a vízsugár befolyik a pala széle alá. Ez leginkább a kép bal szélén látható. A költői kérdés már csak az, hogy mi fog történni esőben?

Nyilvánvaló, hogy nem volt könnyű megoldást találni a problémára. Én a 45 fokos könyököt talán az első képen látható lefolyók alsó végére tettem volna, közvetlenül a vízszintes csatorna fölé. Így a víz nem bukott volna túl, hanem "besorolt" volna a csatornába. Nem állítom, hogy tökéletes megoldás lett volna, de biztosan olcsóbb, mint ahogy végül megoldották, és emellett kisebb kockázattal járt volna a tető várható beázásának tekintetében. A probléma csak az, hogy a kompromisszumos döntést nem egy szakember hozta meg, hanem a közös képviselő, aki nem vizsgálta meg, hogy nincs-e jobb megoldás, hanem döntött, a lakók kockázatára.

Egy ház felmérésén dolgoztunk, amikor megláttam ezt a lámpát, így:

Valami zavart a látványban, de aztán egy nagyon hirtelen nyakmozdulattal elfordítottam a fejem, és úgy a lámpa már rendben volt...

...csak nekem lett olyan érzetem, mintha a házon kívül kerültem volna. Megfordult a világ körülöttem. Gyorsan kellett keressek egy tükröt, de csak egy trükköt találtam:

 (Amúgy jól vagyok.)