A kis moha jól érzi magát a kis törmelék szigeten, ami talán vakolat volt valaha. A víz, ami a kis szigetet körülvette nemrég tűnt el, a nyoma még látható a kis sziget körül. Ez a nedvesség, ami a kis mohát élteti. Ha jön az eső, körülveszi és átnedvesíti a szigetet, ami magába szívja a vizet. Mivel kiemelkedik a szigetelés fölé, a lefolyó víz nem mossa el a kis mohát. A szigetben tárolódó víz pedig táplálja a következő esőig. A kis moha meséli azt is, hogy mostanában egyre többet aggódik, mert az utóbbi időben a víz sokszor megáll a tetőn, mintha nem akarna lefolyni. Egyszer a szigetet is majdnem elöntötte. A környékbeli bogarak szerint a lefolyó van eldugulva. De ez gondnokot és a lakókat nem zavarja, hiszen nincs beázás sehol. Legalábbis a bogarak nem tudnak róla. A lényeg, hogy a kis moha jól érzi magát.
(Azért az építészeket egy kicsit zavarja a kis moha meséje...)
