A kis moha jól érzi magát a kis törmelék szigeten, ami talán vakolat volt valaha. A víz, ami a kis szigetet körülvette nemrég tűnt el, a nyoma még látható a kis sziget körül. Ez a nedvesség, ami a kis mohát élteti. Ha jön az eső, körülveszi és átnedvesíti a szigetet, ami magába szívja a vizet. Mivel kiemelkedik a szigetelés fölé, a lefolyó víz nem mossa el a kis mohát. A szigetben tárolódó víz pedig táplálja a következő esőig. A kis moha meséli azt is, hogy mostanában egyre többet aggódik, mert az utóbbi időben a víz sokszor megáll a tetőn, mintha nem akarna lefolyni. Egyszer a szigetet is majdnem elöntötte. A környékbeli bogarak szerint a lefolyó van eldugulva. De ez gondnokot és a lakókat nem zavarja, hiszen nincs beázás sehol. Legalábbis a bogarak nem tudnak róla. A lényeg, hogy a kis moha jól érzi magát.
(Azért az építészeket egy kicsit zavarja a kis moha meséje...)
A fémlemez alá be tudok nyúlni, és ahová a kezem befér, onnan a pára is ki tud jönni. De a párának nem okozhat gondot az sem, ha a bitumenes lemez rá van hajtva az attika tetejére, mivel a külső oldal felé minimális a távolság, nem lehet gond neki. Vagy azt gondolták, hogy a páranyomás miatt hullámos az attikalefedés? Erre gondolni sem merek. (A fémlemez azért lesz hullámos, mert úgy forrasztják össze, hogy nem hagynak lehetőséget a hőmozgás felvételére.) 