Sokszor kérdezik meg tőlem, hogy miért nedves a fal az ablaktok mellett, vagy azt, hogy miért "csurog a víz" az ablakból. Az ilyen ablakokról készült hőkamerás felvételeken jól látszik az ablaktok külső oldalán végigfutó, hőhidat mutató színeltérés. A minap sikerült lencsevégre kapnom egy helytelen ablakbeépítést, amin jól látszik az a hiba, ami a fenti jelenségekhez vezet.
.jpg)
Az ablaktok és a falazat közötti rést nem poliuretán habbal tömítették ki, hanem - legalábbis egy részen - normál habarcsot alkalmaztak. Ez azt jelenti, hogy a tok külső oldalán, a tok vastagságával megegyező, kb. 6 cm vastagságban, az ablakot egy olyan szerkezet veszi körül, ami hő- és páratechnikai szempontból, némi közelítéssel egy 6 cm vastag betonfalnak felel meg. Ez a kialakítás egy erősen hőhidas szerkezetet eredményez, ami mellett - az ablakszerkezet és a megkötött habarcs eltérő hőmozgása miatt - rés keletkezik. A résen keresztül, főleg a takaró szerkezetek nem megfelelően kialakított légzárása miatt, légmozgás indul meg. A kifelé haladó levegő által szállított pára a hidegre érve lecsapódik, felgyűlik a szerkezetben, és átnedvesíti a falazatot, és az ablaktokot is, amennyiben az fából készült, mint jelen esetben is. A légrés a tok külső és belső oldali tömítésével (pl. takaróléc alá szorított tömítőmasszával) javítható lenne valamennyire, de ez a megoldás a szerkezet hőhidasságát nem szünteti meg.
Itt még időben voltunk: Műszaki ellenőrzéskor megkértem a kivitelezőt, hogy - mivel az ablakot a rögztőcsavarok megfelelően tartják, - szedje ki az ablaktok rögzítésére használt habarcsot, és az ablaktok körüli rést töltse ki poliuretán habbal (röviden PUR-hab). Kívülről a PUR habot az utólagos falszigetelés kávára befordított eleme határolja, belülről pedig rugalmas tömítőmasszával kell lezárni. A szakszerűen elhelyezett tömítőmassza, a kapcsolódó szerkezetek helyes kialakítása esetén, a belső oldali párazárást is biztosítani tudja.
