Gyakran előfordul (főleg régi épületek esetében), hogy az épület, vagy épületszerkezetek felújítása csak kompromisszumokkal oldható meg, azaz nincs tökéletes megoldás, vagy éppen két rossz közül kell a kevésbé rosszat választani. Erre is példa az alábbi képen bemutatott épület, aminek csapadékvíz elvezetése állandó problémát okozott. 
Nagyobb esők idején ugyanis, a meredekebb tetősíkból kiálló részeket lefedő, majdnem lapos tetőről levezett csapadékvíz olyan sebességgel zúdult a vízszintesen futó ereszcsatornábam hogy túlbukott rajta, és ömlött tovább egyenesen az udvarra. Mivel ezeken a pontokon télen fokozott jégcsapképződés volt, és a lent álló autók tulajdonosait is zavarta a lezúduló víz, a közös képviselő döntést hozott a probléma megoldása érdekében. A műszaki megoldás kialakításában segítségére volt a megbízott kivitelező is. Az együttműködés eredményeként megszületett a megoldás, amit a szemközti épületszárnyon valósítottak meg először: 
Mint a képen is látható, a régi csatornákat eltávolíották, és a tetők 45 fokos csatornaszakaszáról indítva rávezettek a tetőre. Egyes helyeken sikerült a palára vezetni a vizet, de máshol pont úgy köpi ki a vizet a csatorna vége, hogy nagy vízmennyiség esetén, a vízsugár befolyik a pala széle alá. Ez leginkább a kép bal szélén látható. A költői kérdés már csak az, hogy mi fog történni esőben?
Nyilvánvaló, hogy nem volt könnyű megoldást találni a problémára. Én a 45 fokos könyököt talán az első képen látható lefolyók alsó végére tettem volna, közvetlenül a vízszintes csatorna fölé. Így a víz nem bukott volna túl, hanem "besorolt" volna a csatornába. Nem állítom, hogy tökéletes megoldás lett volna, de biztosan olcsóbb, mint ahogy végül megoldották, és emellett kisebb kockázattal járt volna a tető várható beázásának tekintetében. A probléma csak az, hogy a kompromisszumos döntést nem egy szakember hozta meg, hanem a közös képviselő, aki nem vizsgálta meg, hogy nincs-e jobb megoldás, hanem döntött, a lakók kockázatára.
