építésznotesz

Ha nedvesedést látunk a terasz-, vagy erkélyajtó mellett, akkor jó okunk van arra, hogy feltételezzük: Az ajtótokra nem vezették fel a szigetelést a külső oldalon, vagy ha igen, akkor azt nem kötötték össze oldalt, a káván, a lábazati szigeteléssel. Ha a külső burkolat bontható (pl. dekorbeton, homokkal fugázva) akkor annak megbontásával könnyebben utánajárhatunk, hogy hol a hiba, de ha a burkolat ragasztott, akkor talán kisebb kompromisszum a vakolatot megbontani a lábazat felett. A feltáráskor látottaktól függ, hogy mi a megoldás. 
Ami biztos: Ha kívülről nem lesz javítva a szigetelés, helyette a belső oldalon, felújító vakolattal (kiszellőztető-, szárítóvakolattal) próbáljuk megoldani a problémát, valószínűleg nem lesz hosszú életű a megoldás, mivel a felújító vakolat egy idő után telítődik azokkal a sókkal, amiket ez elpárolgó víz hátrahagy, és a parketta (sőt ha fából van, akkor az ablak is) tönkremehet ott, ahol alulról, vagy oldalról tartósan nedvességet kap.

Az előző bejegyzésemben említettem, hogy nem túl jó, ha az építés során túl sok víz jut be az épületbe. Ha már a vizes technológiák alkalmazása miatt elkerülhetetlen az amúgy sem kevés "építési nedvesség" tárolódása a szerkezetekben, legalább ne növeljük feleslegesen az ott tárolódó vízmennyiséget. A szerkezetekben tárolódott nedvesség ugyan kiszárad, de a száradáshoz szükséges idő általában hosszabb, mint amennyit az új tulajdonos a költözéssel várni szeretne, vagy várni tud (ami persze érthető is). A száradási folyamat 3-9 hónapig is eltarthat, ami bizonyos körülmények esetén (kevés szellőztetés, nagy mennyiségű pára képződése a helyiségekben, stb.) még ennél is hosszabb lehet. Az alábbi fotón egy pincefal látható, ami az építés során telítődött vízzel, mivel a pincében kb. 10 cm magasan állt a víz több hétig.
A szerkezetekből kifelé vándorló nedvesség oldott sókat hoz magával, azokat az elpárolgáskor, a párolgási zónában visszahagyja. (Ez is látható a képen.) Ha az épületet befejezték, elkészült a vakolás és a festés, akkor a visszahagyott sókristályok kialakulása, illetve a lerakódott só nedvesség hatására történő duzzadása miatt lemálik a festék és károsodhat a vakolat is. A levegő párás lesz, emiatt nagy az esély, hogy a egyes helyeken megjelenik a penész, ami soha nem jelenne meg az adott helyen, ha az épületet száraz állapotban vették volna használatba. Ha történetesen a pincefalak áznak el, mert a pincében az építés alatt állt a víz, mint a fotón látható esetben is, akkor az új épület tulajdonosa, a lemálló festék láttán könnyen azt is hiheti, hogy a vízszigeteléssel van probléma. (Ilyenkor érdemes átgondolni, hogy mi történhetett, és megfigyelni a nedvesség a változását. Ebben nagy segítség lehet egy nedvességmérő. Ha úgy tűnik, hogy a fal szárad, akkor csak az építési nedvesség távozott el az épületből. Csak akkor kell szakembert, hívni, ha a fal nem akar száradni. Ez esetben is javasolt építész szakértővel megvizsgáltatni a hibát, és csak akkor ajánlatot kérni kivitelezőtől, ha lehet tudni, hogy milyen megoldás szükséges a helyreállításhoz.)