építésznotesz

Az előző bejegyzésemben említettem, hogy nem túl jó, ha az építés során túl sok víz jut be az épületbe. Ha már a vizes technológiák alkalmazása miatt elkerülhetetlen az amúgy sem kevés "építési nedvesség" tárolódása a szerkezetekben, legalább ne növeljük feleslegesen az ott tárolódó vízmennyiséget. A szerkezetekben tárolódott nedvesség ugyan kiszárad, de a száradáshoz szükséges idő általában hosszabb, mint amennyit az új tulajdonos a költözéssel várni szeretne, vagy várni tud (ami persze érthető is). A száradási folyamat 3-9 hónapig is eltarthat, ami bizonyos körülmények esetén (kevés szellőztetés, nagy mennyiségű pára képződése a helyiségekben, stb.) még ennél is hosszabb lehet. Az alábbi fotón egy pincefal látható, ami az építés során telítődött vízzel, mivel a pincében kb. 10 cm magasan állt a víz több hétig.
A szerkezetekből kifelé vándorló nedvesség oldott sókat hoz magával, azokat az elpárolgáskor, a párolgási zónában visszahagyja. (Ez is látható a képen.) Ha az épületet befejezték, elkészült a vakolás és a festés, akkor a visszahagyott sókristályok kialakulása, illetve a lerakódott só nedvesség hatására történő duzzadása miatt lemálik a festék és károsodhat a vakolat is. A levegő párás lesz, emiatt nagy az esély, hogy a egyes helyeken megjelenik a penész, ami soha nem jelenne meg az adott helyen, ha az épületet száraz állapotban vették volna használatba. Ha történetesen a pincefalak áznak el, mert a pincében az építés alatt állt a víz, mint a fotón látható esetben is, akkor az új épület tulajdonosa, a lemálló festék láttán könnyen azt is hiheti, hogy a vízszigeteléssel van probléma. (Ilyenkor érdemes átgondolni, hogy mi történhetett, és megfigyelni a nedvesség a változását. Ebben nagy segítség lehet egy nedvességmérő. Ha úgy tűnik, hogy a fal szárad, akkor csak az építési nedvesség távozott el az épületből. Csak akkor kell szakembert, hívni, ha a fal nem akar száradni. Ez esetben is javasolt építész szakértővel megvizsgáltatni a hibát, és csak akkor ajánlatot kérni kivitelezőtől, ha lehet tudni, hogy milyen megoldás szükséges a helyreállításhoz.)

Hallom a kiáltást odalentről, de a felső vasalást is csak részben látom, az alsóból meg semmi sem látszik a hó alatt...
Télen nehezebbek a körülmények az építkezésen, jobban oda kell figyelni mindenre. Ez esetben is jó lett volna, ha a kész vasalást letakarták volna egy fóliával, vagy a födémnyílást egy vastag, megfelelő teherbírású OSB lappal, a munka- és balesetvédelmi előírások szerint rögzítve, kialakítva, és jelezve, hogy ez nem járható, nem teherhordó felület. Ez utóbbi megoldás természetesen költségesebb, mivel anyagigénye van, és több munkát igényel. De többletmunkát jelent a hó eltakarítása is, ami szükséges, ha nem akarják megvárni a vasalás átvételével az olvadást...

Mindenesetre építés közben is célszerű az épület már megépült részét óvni a csapadéktól és a fagytól. A fagy ugyanis károsíthatja a már megépült, de még nedves szerkezeteket, az épületbe kerülő víz pedig beszívódik a szerkezetekbe, és ott tárolódik. Ha nagy mennyiségről van szó és az épületet gyorsan építik, és hamar beköltöznek, akkor a szerkezetekből távozó nedvesség, pára megkeserítheti a lakók életét... De erről majd a következő bejegyzésben...

Itt folytatom az előző bejegyzést:

1.) Mi is történt a szerkezetben?

Hiába volt vasalva az aljzatbeton, a burkolat nem vette tudomásul, hogy neki sem szabad a hőmozgás következtében mozognia. Így a burkolólapok hőmozgása következtében hajszálrepedések alakultak ki a fugaanyag és a burkolólapok illeszkedése mentén. Lehet, hogy ehhez hozzájárult a fugaanyag gyenge minősége, nem megfelelő rugalmassága is. (Mindenesetre a felbontásnál a flexkorong úgy vitte, mint a vajat...).

A hajszálrepedéseken bejutott a víz a burkolat alá, az aljzatbetonra, itt télen megfagyott, és mivel fagyáskor a jég térfogata a víz térfogatáshoz képest nő (a kristályos szerkezet miatt), a burkolatott felemelte, ezért kopognak és mozognak a lapok több helyen. De mivel a víz továbbment nekem is tovább kell menni: Mivel a burkolat alatt nem volt kenhető szigetelés, a víz bejutott a betonba, és ott is megfagyott. Az aljzatbeton ezeken a részeken elvesztette szilárdságűt, porhanyóssá vált.

A víz így lassan eljutott a beton alatt lévő fóliáig. Tapintással nem lehetett megállapítani, hogy ez magától felbomló mezőgazdasági fólia volt, vagy sem, de olyan vékony volt, hogy valószínűleg több helyen megsérülhetett, amikor a betont ráöntötték. De ha nem is sérült volna, az átlapolásoknál át tud jutni rajta a víz. Át is jutott. Ezért volt tiszta víz a polisztirolhab, amit feltártunk. Mivel ez nem fagyálló anyag volt, nyilvánvaló, hogy télen a fagy ebben a rétegben is dolgozott, de ennek hatása szemrevételezéssel nem volt egyértelműen megállapíható. A polisztirolhab nagyon puha és porhanyós volt, de ez az eredetileg beépített anyag gyenge minőségéből is adódhat.

Mivel a tetőt nem akartuk teljesen felbontani (és az új rétegrend meghatározásához ez nem is volt szükséges), nem tudjuk, hogy a polisztirolhab alatt futó bitumenes szigetelés meddig tart, de az biztos, hogy a tető konzolos részén már nem volt nyoma sem. Itt a burkolat alatt egyből a vasbetonlemezt találtuk, ami ugyancsak nedves volt. A víz a tető alatti határolófal vonala mentén ott jutott be a mennyezet széléhez, ahol a rétegrendben elhelyezett bitumenes lemez véget ért. Mivel semmilyen lefolyási lehetőséget nem alakítottak ki, itt talált magának utat, lefelé, a lakószobába...

2.) Mi történt a kivitelezővel?

Jelenleg csődvédelem alatt áll, így nem nagyon lehet elérni, hogy garanciális kötelezettségének eleget tegyen... Amikor telefonon elérhetők, a munkatársak telefonon segítenek, próbálnak visszaemlékezni, hogy mit és hogyan építettek be, de a terasz garanciális javításában nem kívánnak részt venni.

Feltártuk a legutóbbi bejegyzésben megemlegetett teraszt. Bár nem volt nagy meglepetés, hogy nem azt a rétegrendet találtuk, ami a terveken volt, az viszont már igen, hogy a felújítás előtt is meglévő, és megmaradó födémnek a vastagsága nagyon nem egyezett azzal, ami az építési engedélyezési terven fel volt tüntetve: 16,5 cm helyett 35 cm-t mértünk, ez elég durva eltérés. De ezzel sem tudtunk sokat foglalkozni, mert a szerkezetben pihenő víz láttán megállt a véső, csend lett, elállt minden lélegzet... Még a só is látható volt, ahogy a csendesen párolgó víz otthagyta. Csoda, hogy csak annyi beázás látható belül, amennyi van.

A rétegrend, amit a lakószoba fölött találtunk, felülről lefelé a következő volt:

• 1 cm kerámialap
• 7 cm betonaljzat (nedves)
• 1 rtg. polietilén fólia (szakadt)
• 7 cm polisztirolhab (erősen nedves)
• bitumenes szigetelés (ezt már nem bontottuk meg)
• 35 cm meglévő födém (ezt a belső lépcsőnél mérhető vastagságból számítottuk ki)

A terasz konzolos részén, ami az egy szinttel lentebbi terasz fölé nyúlik ki a kerámialap alatt egyből a vasbetonlemezt találtuk meg. Szigetelés sehol.

A folytatásban elmondom, hogy mi játszódik le egy ilyen szerkezetben, de egyelőre hagyok egy kis gondolkodási időt...

Egy családi házat néztem meg, és ellenőrizni akartam, hogy a tetőtéri szobák feletti padlásfödém vízszintes hőszigetelése, -ami fölött már hideg padlástér volt,- a tervek szerinti vastagsággal készült-e el. Mielőtt lenyitottuk a tetőtérbe vezető létrát, a tulajdonos megkérdezte, hogy szerintem miért csöpög a víz a létra mellett, a mennyezetről...

Amikor felmásztam a létrán, ez a kép fogadott, ami a mellékelt fotón is látszik: A hőszigetelés felett elhelyezett deszkák el voltak vetemedve, és a színük is arra utalt, hogy át vannak nedvesedve. A deszkák között fehér gombásodás, a létra nyílása mellett nedvesedési foltok és vízfolyás nyoma volt látható. A létra takarólapja tömítés nélkül ült a keretre. Innen csöpögött a víz. De mitől?

Itt is ugyanaz játszódik le, mint amikor télen nagyot lehelünk a hideg levegőbe, vagy a jármű üvegére. Belülről jön a meleg levegő, és mivel semmi tömítés nincs a lenyíló lap és a keret között, szinte akadály nélkül kijut a hideg levegőre, ahol a meleg levegőből a pára lecsapódik a környező hideg felületekre, azaz a létra keretére. A lecsapódás ott volt a legerőteljesebb (a másik oldalon) ahol rés volt a keretszerkezetben, tehát ahol még szabadabban áramolhatott a levegő. Pont ott, ahol a csöpögés volt.

A legmegdöbbentőbb az elvetemedett, gombás deszkák látványa volt. Mivel a hőszigetelés alatt sehol sem volt párazáró fólia, az egész padlásfödémen ugyanaz a játszódott le, mint a feljáró létra körül, csak itt a nedvesség a hőszigetelés feletti, deszkázat alsó oldalára csapódott le. A nedvességtől a fa dagadni kezdett, de csak alul, mert csak itt kapott nedvességet, fölül száraz volt. A változatos hőmérsékleti és nedvességi viszonyok között a gomba is megtalálta a számára kedvező helyeket...