építésznotesz

(A cím szójátéka megszólítás és megállapítás is egyben. A sejtelmes címet mindjárt megmagyarázom, de a szójáték kedvéért maradok a levélformánál.)

Drága Tervező!

A minap találtam az alábbi rétegrendet egy 2005-ös építési engedélyezési terv rétegrendi leírásánál. A tervet Te írtad alá, és egy épület tulajdonosa mutatta meg, akinek a beázott teraszát vizsgáltam.

A rétegrend így néz ki (felülről lefelé):

• 3,5 cm kőlap ragasztva
• 4 cm lépésálló hőszigetelés
• 1 cm vízszigetelés védőfóliával
• 16,5 cm VB-födém méretezett
• 1 cm belső vakolat

Nem tudom, miért lett ilyen vékony a rétegrend, de az biztos, hogy a hőszigetelés vastagsága nem felel meg sem a tervezés idején érvényes szabvány előírásainak, sem pedig az akkor már előkészítés alatt álló rendelet követelményeinek, amik a szakmai cikkekből már ismertek voltak. Mivel átalakításról szólt a terv, úgy tűnik, hogy nem volt elég hely, és ha az akkori előírásokat tartalmazó szabványnak megfelelő vastagságú hőszigetelés lett volna tervezve, fel kellett volna lépni a szobából a teraszra. Az épület adottságaiból származó kompromisszumot azonban nem lett volna szabad a hőszigetelés vastagságának a rovására megkötni.

De vannak más problémám is:

• Miért nincs pontosabban meghatározva a vízszigetelés? Legalább meg lenne határozva az anyag típusa és oda lenne írva, hogy csapadékvíz elleni szigetelés. 
• Miért nincs pontosabban meghatározva a hőszigetelés? Hőszigetelés több fajta van, de nem mind víz- és fagyálló... és nem ismerek olyat, amire járófelület kőburkolata közvetlenül ragasztható lenne (úgy, hogy az tartós is legyen).

Vagy a kivitelezőnek kellett volna megtervezni a rétegrendet? Hogy mit mivel és hova ragaszt? A kivitelezőnek kellett volna azon gondolkodnia, hogy ragasztható-e kőlap közvetlenül a lépésálló hőszigetelésre? A kivitelezőnek kellett volna átgondolni, hogy ha a burkolat a hőmozgás miatt megrepedezik, és a víz bejut a "lépésálló hőszigetelésbe", akkor hogyan fog eljutni a szigetelés síkján a vízelvezetésig?

Drága Tervező Kolléga!

A rétegrendeket a tervezőnek kell megtervezni, és vállalni érte a felelősséget. A tervnek lényege, hogy olyan megoldást adjon, ami szakszerűen, a szabályokat betartva megvalósítható. Ha kompromisszumokat kell kötni, akkor azt le kell egyeztetni az építtetővel. El kell fogadja, hogy ha másképp nem oldható meg a rétegrend kialakítása, akkor fell kell lépnie a teraszajtóhoz. El kell fogadja, hogy a hőszigetelést méretezni kell, hő- és páratechnikailag ellenőrizni, és el kell fogadja ennek a költségeit is. Az előírásoknak megfelelő kialakítás miatt el kell fogadni, hogy nem minden fog az előzetes elképzelések szerint alakulni. De az előírások betartása kötelező. (Itt firtathatnám a hatóság felelősségét, hiszen ilyen vékony hőszigetelésről ellenőrző számítás nélkül is látható, hogy nem felel meg az előírásoknak, de ez egy külön tanulmányt igényelne.)

Drága Rétegrend!

Hibáztatható vagy, mert kopog rajtad a burkolat, mert berepedeztél a fugák mentén és beázol. Nem tudom pontosan, hogy hogyan nézel ki, de a felbontás után látható is leszel. Drága vagy, mert nagy mennyiségű hő távozik Rajtad keresztül, és ez sokba kerül a tulajdonosnak. Drága vagy, mert fel kell bontani Téged, és újra kell készíteni a terasztetőt. A hőszigetelést, a vízszigetelést, a burkolatot, dilatációkkal együtt. Ez is sokba fog kerülni.

Elnézést a provokatív stílusért. Jó lett volna, ha ennek a levélnek nem kellett volna megíródnia.

A felbontás után többet fogok tudni.

Üdvözlettel:

Egy másik Tervező

Egy családi házat néztem meg, és ellenőrizni akartam, hogy a tetőtéri szobák feletti padlásfödém vízszintes hőszigetelése, -ami fölött már hideg padlástér volt,- a tervek szerinti vastagsággal készült-e el. Mielőtt lenyitottuk a tetőtérbe vezető létrát, a tulajdonos megkérdezte, hogy szerintem miért csöpög a víz a létra mellett, a mennyezetről...

Amikor felmásztam a létrán, ez a kép fogadott, ami a mellékelt fotón is látszik: A hőszigetelés felett elhelyezett deszkák el voltak vetemedve, és a színük is arra utalt, hogy át vannak nedvesedve. A deszkák között fehér gombásodás, a létra nyílása mellett nedvesedési foltok és vízfolyás nyoma volt látható. A létra takarólapja tömítés nélkül ült a keretre. Innen csöpögött a víz. De mitől?

Itt is ugyanaz játszódik le, mint amikor télen nagyot lehelünk a hideg levegőbe, vagy a jármű üvegére. Belülről jön a meleg levegő, és mivel semmi tömítés nincs a lenyíló lap és a keret között, szinte akadály nélkül kijut a hideg levegőre, ahol a meleg levegőből a pára lecsapódik a környező hideg felületekre, azaz a létra keretére. A lecsapódás ott volt a legerőteljesebb (a másik oldalon) ahol rés volt a keretszerkezetben, tehát ahol még szabadabban áramolhatott a levegő. Pont ott, ahol a csöpögés volt.

A legmegdöbbentőbb az elvetemedett, gombás deszkák látványa volt. Mivel a hőszigetelés alatt sehol sem volt párazáró fólia, az egész padlásfödémen ugyanaz a játszódott le, mint a feljáró létra körül, csak itt a nedvesség a hőszigetelés feletti, deszkázat alsó oldalára csapódott le. A nedvességtől a fa dagadni kezdett, de csak alul, mert csak itt kapott nedvességet, fölül száraz volt. A változatos hőmérsékleti és nedvességi viszonyok között a gomba is megtalálta a számára kedvező helyeket...

Ha már leesett a hó, akkor érdemes megfigyelni, mit mutat meg nekünk az épület titkaiból.

Télen, hóesés után sok minden láthatóvá lesz, olyan dolgok is, amiket egyébként csak hőkamerával láthatnánk meg.

A képen látható lábazat nincs hőszigetelve, és valószínűleg a padló aljzata alatt sincs hőszigetelés. Belül jó meleg van, ami a lábazat mentén kiszökve szépen felmelegíti az épület körüli járdát, ahol a hó hamar elolvad. Nem kevés hő juthat ki az épületből a lábazat mentén kialakult hőhídon keresztül, mert még az olvadékvíz is gyorsan felszárad. Ez is jól látható a képen.

Bár a hólapátolás megtakarítható, ha elég hőt engedünk ki a lábazatnál :-) érdemes elgondolkodni azon, hogy ez megéri-e. Nem jobb-e kevesebbet fizetni a gázért, és mozogni egy kicsit a szabadban a hólapáttal...

Gyakran előfordul, hogy anyagi okok miatt nincs lehetőség egy épület teljes felújítására. Ilyenkor érdemes átgondolni, hogy vannak-e olyan kapcsolódási pontok az aktuálisan felújításra kerülő épületrész és a későbbiekben felújítandó szerkezetek között, ahol némi előrelátással, de lényegében többletköltség nélkül úgy készíthető elő a későbbi felújítás, hogy annak csatlakozásai, és a kapcsolódó szerkezetek átalakítása ne kerüljön pénzbe.

Ilyen eset például, amikor egy lapostetőt újítanak fel, de tudják, hogy nemsokára aktuális lesz az épület homlokzatának utólagos szigetelése is. Ha ilyenkor a lapostető peremén, vagy az attikán végigfutó fémlemez szegélyt a szokásos módon, néhány cm kilógással készítik el, akkor az utólagos hőszigetelés elhelyezésekor ezt vissza kell bontani, és egy nagyobb, a hőszigetelés vastagságát lefedő szegélyezést elhelyezni, vagy a meglévő fémszegély alá egy második, szélesebb kilógásút kell elhelyezni. Ha azonban a tetőszegély felújításakor már eleve szélesebb, nagyobb kilógású fémlemezt helyeznek el, akkor az utólagos hőszigetelés elhelyezésekor ehhez a szerkezethez nem kell hozzányúlni.

Ugyancsak a homlokzat utólagos hőszigetelésével kapcsolatos a következő példa. Egy társasház felújítása során a tető és az esővíz-elvezetés felújítása mellett a homlokzat egy része utólagos hőszigetelést kapott. Amikor a bádogosok azon a homlokzatrészen kezdtek hozzá a lefolyócsatorna elhelyezéssel, ahol utólagos hőszigetelés most nem készült, észrevettem, hogy a csatornatartó gyűrűt olyan rövid beverőtüskére helyezik el, hogy jövőre, amikorra az utólagos hőszigetelés elkészítését tervezik, el kell majd bontani, és hosszabb szegekkel, vagy dübeles csavarokkal átépíteni. Ezért -mint a kivitelezés műszaki ellenőre, - javasoltam, hogy a csatornát már most olyan hosszú távtartókra helyezzék el, hogy a tervezett hőszigetelés mögötte bizonsággal elférjen.

Az eresznél kicsit furcsán néz ki, hogy miért van távol a faltól a lefolyó.	Lent is szokatlan a csatornába elhelyezett kettős könyök.	Az utólagos hőszigetelés elkészülte után azonban minden értelmet nyer.